Megszületünk, felnövünk, meghalunk...De a kisebb, eldugott dolgokat, mint a szerelem, titkok, barátságok és ezeket miért hagyják ki az állandó körforgásból?!
Mert ezek tényleg kisbetűs dolgok...
A mesékben minden szép és jó...Tündérekkel, manókkal akik mindig legyőzik az adott boszorkányt, varázslót...
De most nem manókról, tündérekről, boszorkákról és varázslókról van szó...Hanem vámpírok és vérfarkasok vérre menő küzdelméről...Itt nem születhet újra a halott...És itt igazi a vér, a kín, a szenvedés...Nem úgy, mint a filmekben...
Ezért küldött engem is de az apám...A szülőföldjére, La Push-ba...Mert arra számított, hogy én is farkas leszek, mint Ő...De ez nem így lett.Nekem csak képességeim vannak és azoknak sincs semmi köze a farkasokhoz...
Halom a gondolatokat, érzelmeket.Ki kell mondanom egy szót és a kijelölt személyre kell néznem...Például: Kimondanám, hogy "fájdalom" és ránéznék egy srácra az össze esne a kíntűl és a szenvedéstől...
De ezt a képességemet soha nem próbáltam, csak ha nagyon muszály volt...De ez nem érdekes most...
Az apám azért küldött La Push-ba hogy ne New York több millió lakosának a gondolatai rohamozzanak, hanem csak 300 fő (Forks-szal együtt).
Apámból csak egy emlékem maradt...Egy nyaklánc, aminek a medálja egy kcsi képkeret.A kép a medálban pedig apám, farkasként.
Hát...Ennyit röviden rólam és az elég nehéz életemről...Most jöjjön a fojtatás és az új élet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése