Megnyílt a főblogom

Sziasztok!

Megnyílt a főblogom.

Itt bármely kérdésetekre válaszolok.

Katt rá!

www.gooofy-foblog.blogspot.com

FELHÍVÁS!!!

Sziasztok olvasóim!=)

Először is: Nagyon köszönöm, hogy olvassátok és kommenteltek!Ez sokat jelent számomra.=)

Másodszor:

Kitaláltam, hogy nyitok egy szavazást.A három cím közül szavazzatok valamelykre.A szavazatokat kommentben lehet leadni, a végén össze számolom melyik számra mennyi jött.Figyelem!Csak a cím számát írd!

A lehetőségek:

1.:Bronson Hotel

2.:Tükörkép

3.:Vadnyugati Vihar

A szavazás 2010.08.15.-éig tart.(Vasárnap)Délután 15:00-kor záródik le.

A három cím sztorihoz kapcsolódik.A címekre való szavazásnál dől el hogy milyen sztorit írok.

Előre is köszönöm!

U.I.: Bárki szavazhat!!!

Puszi, GoOofy

5.Fejezet: 1#

-Öhm...Jake...Te sajnálod?-Kérdeztem halkan.

-Ezt most komolyan kérdezed?!-Kerekedtek el a szemei.

-gen...Azt hiszem.-Bólintottam.

-Olyan bolond vagy...-Rázta meg a fejét mosolyogva.-Én szeretlek, Snooke...Érted?...Szeretlek!-Lépett elém.

-Én is Téged...Azt hiszem.-Mosolyogtam fel rá.

-Te mindent csak hiszel?-Ölelt át.

-Igen...Azt hiszem...-Kuncogtam majd én is megöleltem.-Vagyis...Nem...Egy dolgot már bztosan tudok: Bevésődtem Veled.

-Ennek örülök...-Súgta a fülembe.

Kicsit elhúzódtam tőle és felpillantottam rá.Tanulmányozni kezdtem tökéletes arcát, amit a hold selytelmes fénye megvílágított.

Lábujjhegyre álltam és egy apró puszit leheltem az ajkaira...

Átkarolta a derekamat...

A pusziból csók lett.

Először óvatosan kóstolgattuk egymást.Először az alsó, majd a felső ajkainkat.Aztán a csók szenvedélyesebb lett.A nyelvünk vad táncba kezdett...Levegő után kapkodva váltam el ajkaitól.

-Azt tudtad, hogy a bevésődöttek az első csókuknál egymásba fogadják az életüket?-Kérdezte Jake.

-Nem...Ezt apu kihagyta.-Ráztam meg a fejemet.-Jó tudni.-Mosolyodtam el.

-De kipróbálni mégjobb volt...-Ölelt át ismét majd tovább indultunk.

Már a házam előtt voltunk amikor megcsörrent Jake mobilja.

-Hello, mondd!-Vette fel Jake.

Rá pillantottam...

-Aha...Oké...Egyet?...Szép volt...Vége?...Oké, köszi...Igen.-Itt elvigyorodott.-Na akkor holnap...Igen.Csövi.-Majd letette.

-Kinyírta az utolsó vámpírt is.-Fordult vissza hozzám.-És végeztünk...

-Remek...Akkor...Ezek után éjszaka, egyedül is mehetek sétálni...Testőrök nélkül...-Mondtam.

-A-a...-Rázta a fejét.-Tőlem aztán nem szabadulsz!-Mondta.

-De Te sem tőlem!-Koppintottam az orrára.

Bementünk a házba és leültünk a konyhában.

-Ah...Mostmár elfáradtam.-Álltam fel.-Gyere...Megmutatom a szobámat.-Húztam fel.

-Hm...Okés.-Vigyorgott rám.

Ketten felmentünk az emeletre és a szobám ajtaja előtt megálltunk.Benyitottam...

-Wow...Széép...-Nézett körbe majd a nagy franciaágyamhoz ment és ledőlt...

Én meg odaléptem elé...Megfogta a kezemet és magára rántott.Végül, nagy nehezen sikerült felülnöm.Ott ültem az izmos hasán, Ő meg ott feküdt alattam, az én ágyamban...Áááh...

-Maradjunk így örökre...-Hajoltam előre, majd az arcomat a nyakába temettem...

-Oké...Állok elébe.-Ölelt át.Egyik kezével a hátamat simogatta, a másik keze meg a fenekemre vándorolt.

-Élvezed, mi?!-Nevettem fel majd megcsókoltam.

-Még kérded?!...19 évet vártam Rád...Most nem akarom elvesztegetni az időmet...Örökre veled akarok lenni...-Mondta.Fölém gördült.Lábaimmal körül öleltem derekát, karjaimat meg a nyakába fontam.És csak néztük egymást.

Nem volt szükség szóra, megértettük egymást...

Majd felkúsztunk a párnákhoz és én befészkeltem magam a karjaiba.

-Szeretlek...-Súgta a fülembe, majd még halványan érzékeltem, amint egy csókot nyom a nyakamra.

Aztán elaludtam...

4.Fejezet: Az igazság

-Paul!Bántottad?!-Kérdezte Jake dühösen villogó szemekkel.

-Nem, dehogy bántott!-Válaszoltam Paul helyett.-Csak...Találkoztunk és...beszélgetni kezdtünk...Fogalmazzunk így.-Mondtam.

-Mit keresel Te itt, ilyenkor?-Kérdezte Jake.

-Csak...Nem tudtam aludni.-Vontam vállat.-És...Te?

-Hosszú...-Mondta.

-Hé Tesó...A csaj mindent tud rólunk...Ő Chars lánya.-Bökte oldalba Paul Jake-t.

-Tudod...Mik vagyunk?!-Kérdezte Jake.

-Igen...Mert úgy indult, hogy én is farkas leszek.De aztán...A gének közbe szóltak...És nem lettem az...Apu azért küldött ide, Forks-ba hogy talán itt átváltozok és...Csatlakozhatok valami falkához...Valami ilyesmit emlegetett.-Vontam vállat.

-Ezt...Nekem miért nem mondtad el eddig?-Kérdezte Jake.Tekintete köztem és Paul között járt...

-Mert...Nem tudtam, hogy Te is...Alakváltó vagy.-Mondtam.-De...Mostmár tudom.

-És...Mit tudsz még a törzsi legendákról, szokásokról?-Kérdezte.

-Hát...Őszintén?...Nagyon semmit.Apám emlegetett valami "Bevésődés" dolgot, de nem mesélte el...-Motyogtam.-Ezen kívül semmit.

-Holnap...Holnap ráérsz?-Kérdezte Jake majd a bólintásomra folytatta.-Lesz egy kisebb buli a parton.Tábortűz, grill és...A Falka.-Mondta.-Eljössz?...És akkor megismerheted a falkát...A barátainkat.

-Ha nem fogok láb alatt lenni igen.-Bólintottam.-Kösz a meghívást...

-Mi köszönjük hogy eljössz.-Motyogta.-Ideje lenne haza menned...Nem örülnék ha bajod esne.-Mondta már jóval határozottabb hangon.-És...Aludnod is kéne.

-Hah...Szerinted ezek után képes lennék elaludni?!-Kérdeztem nevetve.

-Tán félsz, hogy rémálmaid lesznek, amikben farkasok fognak üldözni?-Kérdezte Paul.

-Nem...Nem arról szoktam álmodni.-Húztm keserű mosolyra a számat.-De...Ez mindegy.

-Akkor...Foglald le magad Bobo-val.Csak ne járkálj egyedül az erdőben...Főleg a vámpír idény kellős közepén ne.-Mondta Jake.

-V-vámpír...Idény?-Kerekedtek el a szemeim.-Ezt úgy érted, hogy...

-Igen.De nyugi!Már csak 1-2 van velőlük...Lerendeztük Őket.-Mondta Jake.

-Huh...Akkor oké...-Fújtam ki hangosan a bent akadt levegőmet.

-Na...Gyere!Haza kísérlek.-Karolta át a vállamat.-Paul..Te addig átjárnád a megmaradt területeket?...Amint tudok csatlakozok.-Fordult Paul felé.

-Persze Tesó...Menny csak!-Bólintott majd berohant a fák közé mi meg elindultunk haza.

-És...Miért nem tudtál aludni?-Kérdezte Jake út közben.

-Hát...A gondolatok nem hagytak nyugodni és...Nem tudtam bent maradni a falak között...Mert megőrültem volna.-Mondtam halkan majd felnéztem a teliholdra, amely sápadt fényével világította be az éjszakát.

-Értem...És min agyaltál?-Puhatolózott tovább.

-A...Bevésődésről...-Motyogtam.

Jake megtorpant.

-Mi...Mi a baj?-Álltam vele szembe.-Valami rosszat mondtam?-Kérdeztem rémülten.

-A...Bevésődésen gondolkodtál?-Kérdezte halkan, mélyen a szemembe nézve.

-Igen...Miért?-Bólintottam lassan.

-És...A Bevésődésen belül...Konkrétan miről?-Indult el újra.Mellé léptem és ismét egymás mellett haladtunk.

-Hát...Rajtad...De...Ez totál hülyeség...-Ráztam meg a fejemet.-Nem tudom miért de ahogy viselkedtél a közelemben...Csak egy szó volt a fejemben, de az nagy betűkkel: BEVÉSŐDÉS!!!-Felpillantottam rá.-Csak ezt a következtetést tudtam levonn a történtekből...Sajnálom.

-Ugyan mit sajnálsz?!-Nvetett fel.-Hogy rájöttél az igazságra?

Az igazságra?!Tehát igazam volt...Bevésődtem Jacob Black-kel!!!

3.Fejezet: Farkas Kaland

Egész este álmatlanul forgolódtam és gondolkoztam.Nem jött álom a szememre.Csak Ő járt az agyamban és a Bevésődés...Olyan lehetetlennek tűnik...De mi más a magyarázat?!...De ha bevésődtünk, akkor...Ő...Farkas?!...Alakváltó?...Mert én...nem vagyok az...-Áh én ezt nem bírom!!!-Ültem fel az ágyon.

Felkaptam egy pólót és a farmeromat, egy kardigánt, a torna cipőmet és a bőrdzsekimet.

-Bobo!Te most itthon maradsz!-Mondtam.-Nemsokára jövök.-Sóhajtottam.

Majd kimentem, bezártam az ajtót és indultam is az erdőbe sétálni...

Út gözben persze pörögtek a gondolataim is...És még azzal sem foglalkoztam, hogy merre megyek...Csak mentem...

-És ha Jake-nek nem tetszem?!...Ha Ő nem érez úgy én irántam, mint én Ő iránta?!...Jaj Mami!Miért is kellett ide költöznöm?...Hallgatni Apura?!...Áh...Én hogy fogok itt élni, ha Jake is a közelemben lesz?...Meg fogok őrülni!-Gondolkodtam.

Ekkor zizegés hallatszott a bokrok közül...Megtorpantam és mereven bámultam a bokorból elő lépő teremtményt...

Bundáját a hold sápadt fénye világította meg.Barnás-szürkés színe volt...Tudtam, Ő nem egy sima farkas.Olyan mint apám.Kinyújtottam a kezemet felé.-Nicky Rikles vagyok...Barátoknak Snooke...Tudom, hogy értessz engem.Tudom, hogy Te nem egy sima farkas vagy...Quilute vagy.Mint ahogy Én is...Félig.-Mondtam kedvesen.-Az apám Quilute indán...Csak...Én nem lettem farkas...De Ő az...Itt a képe is...-Fogtam meg a nyakláncomat.

A farkas már nem vicsorgott és nem támadó állásban állt.Barátságos volt, a farkát csóválta.Felé léptem egyet...Alig fél méter volt közöttünk.

-Tudok a titkodról...-Suttogtam.-Bízz meg bennem...-Majd lassan, óvatosan megérintettem.

Közelebb jött és a hatalmas fejét a kezemhez nyomta.

Bele túrtam a dús, puha szőrébe...Majd megvkargattam az állát és a füle tövét.Mire elégedett dorombolás jött válaszul.

-Ez tetszik mi?!-Mosolyodtam el.-Nem vagyok normális...Egy farkassal beszélgetek...-Nevettem el magamat halkan.

Erre a farkas beugrott a bokrok és fák homályába.Én meg felpattantam a földről.

-Hol vagy?Gyere vissza!Kérlek!-Kiáltottam.A hangomra, ami elég hangos volt felröppent egy bagoly...-Hé!Gyere vissza, kérlek!

-Hé!Itt vagyok...Css.-Szólalt meg mögöttem egy férfi.-Ne kiabálj!

A hangra össze rezzentem majd megfordultam.Egy magas, bronz bőrű, széles vállú, izmos srác állt mögöttem.Kb...22 éves lehetett...

-Bocs...-Mondtam.

-Paul vagyok.-Nyújtotta ki a kezét.-Paul Ryan.

-Nicky Rikles...Snooke...De te már tudod.-Ráztam meg a kezét mosolyogva.

-Hát...Ja...Végül is.-Mosolygott vissza.-Mit keresel Te itt ilyenkor?-Kérdezte.

-Nem tudtam aludni.-Vontam vállat.-És Te?

-Őrjáratozok...A társam valahol a közelben van.-Mondta.-Szóval...Te is farkas vagy...Vagyis...Lennél?-Kérdezte.

-Nem...Én nem vagyok farkas.-Ráztam meg a fejemet.-De Ő igen.-Vettem le a nyakamból a nyakláncot majd Paul-nak adtam, hogy szemügyre vehesse.

-Ő...Az apád?!-Kérdezte felpillantva.Bólintásomra végig mért.-Ahogy emlékszem Chars-ra...Nem is látszik nagyon, hogy a lánya vagy...Talán a szemeid...-Kezdett bele.

-Mi?!Te ismerted az apámat?...-Kérdeztem.

-Persze!Chars-t mindenki ismerte...-Bólogatott majd vissza adta a nyakláncomat.

Feltettem a nyakamba majd ismét Paul-ra pillantottam.

-Mit nézel?-Kérdezte mosolyogva.

-Semmi csak...-Kezdtem bele de valaki megszólalt mögöttem.

-Paul, Te meg mi a francot csinálsz?!-Dörrent az ismerős hang.

Megfordultam és a vérem ismét meglódult.A szívem pedig zakatolni kezdett.Már-már attól tartottam hogy át töri a borgáimat...

-Jake...-Suttogtam halkan.

2.Fejezet: Különös

-Szia...-Köszönt rám kedvesen.

-Szia...-Ismételtem meg.-Mi jártban?...-Kérdeztem ismét.

-Jah öhm...Izé...Elfelejtettem megkérdezni a boltban a kasszánál, hogy kupont gyűjtesz-e...-Emelte fel a színes papírokat.

-Öhm...Bejössz?...-Tártam ki az ajtót.

-Kösz...-Lépett be.

Átmentünk a konyhába majd leültünk.Bobo érdekes pillantásokat vetett az új jövevényre majd felvettem és az ölembe helyeztem.

-Amúgy...Nem, nem gyűjtök kuponokat.-Mondtam nevetve.

-Hát igen...Elég hülye szöveg volt, mi?-Nevetett Ő is.-Egyébként...Jake vagyok.Jacob Black.

-Nicky Rikles...De amúgy mindenki Snooke-nak szólít.-Mondtam.-Ő pedig Bobo...A legjobb és az egyetlen barátom.-Emeltem meg a fehér szőrpamacsot.

-Aranyos...Ha lehet ilyet mondani egy görényre.-Mondta.

-Aha...-Mosolyodtam el.-De...Amúgy akkor...Mit is keresel Te itt?

-Passz...Csak...Úgy éreztm be kell csöngetnem hozzád.-Vont vállat.

-Oh...Ez aranyos.-Mondtam majd letettem a földre kis barátomat.Felálltam és a hűtőhöz mentem.Kivettem a narancslevet és levettem a szekrényből két pohart.Kitöltöttem z üdítőt, odaadtam az egyik poharat Jake-nek én meg vissza ültem.

-És...Hogy-hogy ide költöztél?-Kérdezte.

-Apám küldött.-Mondtam kurtán.-És...Gondoltam jól jönne már az önállóság.

-Értelek.-Mondta.-Szép a nyakláncod...-Mondta.-És..Ki van a képen?

-Öhm...Köszi...-Mondtam.Most mondjam azt hogy áh az csak az apám?!?!

-És ide költözöl, vagy csak átutazóban vagy?-Terelte a témát.

-Ide költözöm.-Mondtam.-Vagyis...Úgy terveztem.

-Apád...Miért küldött ide?-Puhatolózott továbbra is.

-Jónak látta, hogy visszajöjjek a szülőföldemre.-Mondtam mire felcsillant a szeme.-Tudod...Az apám Quilute Indián, az anyám meg Spanyol.

-Szóval Quilute...-Motyogta.Majd ismét a nyakláncomra nézett.És mint akit megcsíptek felpattant.-Mennem kell, sajnálom.-Mondta majd elindult az ajtó felé.

-Most...Valami rosszat mondtam?...-Kérdeztem halkan utána mentem.

Az ajtóban megállt és rám nézett.-Nem, dehogy!-Mondta gyorsan majd egy gyors puszit nyomott az arcomra.Jól esett ez a közvetlenség, de féltem hogy valamivel megbántottam vagy valami rosszat mondtam.Megölelt és ellépett tőlem.-Szia!-Mondta majd elindult az erdő felé futva.

-Szia...-Mondtam magam elé.

Ez különös...Először is...Meglátott a boltban, remegni kezdett.Utánam jött, becsengetett hozzám egy hülye indokkal, én behívtam a házba, beszélgettünk, meglátta a nyakláncomat, valamire rájött, tök közvetlen volt velem és lelépett...Bevésődés, bevésődés, bevésődés...Csak ez volt bennem.Bevésődtem...Jake-kel?

Áh neem!Ez lehetetlen...Én és Ő...Fel kell hívnom Aput!

Nem...Ez sem jó ötlet.Komplikálna vagy ami még rosszabb...Ide jönne.Össze hozna Jake-el...Nem!Erről szó sem lehet!

Kinek beszélhetnék erről most?!Áh...A fejem majd' szét robban!Ez a sok gondolat, sok felvetés, sok komplikáció és sok ötlet...Áh...

-Most mit csináljak, Bobo?!-Kérdeztem félénken Bobo-tól.-Mit tegyek?!...Bevésődtem vele!!!

Igen...Mostmár biztos voltam benne...És nem is kételkedtem.: Bevésődtem Jacob Black-el...

1.Fejezet: Megérkeztem!

-Hát...Ez lenne az...-Szálltam ki a kocsimból.-Mit gondolsz Bobo?-Néztem a kocsim anyósülésén lévő ketrecbe zárt vadászgörényre.Aki csak nyekergett egyet válaszul.

Kivettem a ketrecet és a kocsim motorház tetőjére tettem.

Aztán kiráncigáltam a kocsimból a két bőröndömet, amik eléggé meg voltak pakolva.

A ház ajtajához húztam őket majd vissza mentem Bobo-ért.Bezártam a kocsimat és Bobo-val együtt a ház ajtajához mentem.Kinytottam az ajtót, Bobo-t bevittem majd a két bőröndömet is behúztam.

-Hát...Itthon vagyunk Pajti...-Mentem oda a ketrechez majd kinyitottam az ajtaját.Bobo elégedetten szökkkent ki.

Miután bepakoltam rájöttem hogy semmi kaja nncs itthon...Úgyhogy elindultam vásárolni és felfedezni a környéket.

Kocsival mentem...Hiába tekeregtem nem találtam egy boltot sem a környéken.

Aztán két srácra lettem figyelmes.Lelassítottam...

-Öhm...Bocs...Csak meg tudnátok mondani nekem, hogy merre fele van valami bolt?-Hajoltam ki az ablakon.

-Igen, persze!-Mosolygott rám a fiatalabbik srác.-Itt egyenesen, aztán fordulj le jobbra.A bolt neve Amy's.Könnyű lesz megtalálni!-Mondta.

-Köszi.-Mosolyogtam rá majd indultam tovább...

A boltot tényleg könnyen megtaláltam.Leparkoltam előtte majd bementem.

-Hello!-Köszönt egy srác a pult mögül.Rá néztem és elakadt még a lélegzetem is.A bőre bronz színűen csillogott.Izmos felsőtestét jól kiemelte a fekete póló, amit viselt.És a szemei...Azt hittem elolvad a szívem tőle.Olyan volt mint a csoki...Teljesen leblokkoltam tőle.Aztán Ő is az arcomra emelte a tekintetét...És...Ő is totál lefagyott.

Hogy mentsem magam a kínos helyzettől, fogtam egy kosarat éselindultam a sorok között.

Gyorsan beszereztem a fontosabb cuccokat: kenyér, tej, tojás, zöldségek, gyümölcsök és egy kicsi nasi.Aztán oda mentem a kasszához.Semmi képpen nem néztem rá a srácra.De ő sem rám.

Kifizettem a dolgokat majd mikor már a szatyrokat emeltem fel bejött egy nő.Haja ében fekete volt.Egy vérbeli Quilute indián lány.Rám mosolygott majd bement a pult mögé a srác mellé.

-Köszi Jake, mostmár mehetsz!-Mondta kedvesen majd a srác kilépett a pult mögül.

Szóval Jake...Így hívják.

Sietősen kimentem a kocsimhoz, majd bepakoltam a cuccokat és én is beültem.

Mikor indítottam a bolt ajtaján jött ki Jake...Meg próbáltam, de nem sikerült nem ránéznem.

Tekintetünk találkozott én meg padlógázzal elhajtottam.

Mikor haza értem fogtam az új dolgokat és besiettem a házba.Magam mögött hangos csattanással bevágva az ajtót...

Bobo villámló szemekkel sietett elém.

Mintha csak azt mondaná, "Mi a fenéért kell csapkodni az ajtót, Snooke?!?!"

-Bocs...-Vettem fel.-Nem kellett volna csapkodnom...-Simogattam meg.

A konyhába átvittem a cuccokat és elpakoltam őket...

De a gondolataim csak cikáztak.Jake körül...A rejtélyes srác körül aki úgy bámult engem, mint aki egy vámpírral találná szemben magát...De ami a legaggasztóbb volt...Vele kapcsolatban nem működött a képességem.Nem láttam a gondolatait, sem az érzelmeit.

-Na mit szólsz Bobo?...Nem láttam és éreztem az érzelmeit, a gondolatait...Ez aggaszt...

Megetettem kis kedvencemet majd felültem én is a pultra egy almát rágcsálva.

Miután leugrottam a pultról és kidobtam az almám maradványát vissza mentem Bobo-hoz és megitattam.

Aztán...Meghallottam a csengőm hangját...

Az ajtóhoz mentem kinytni és akt ott láttam...Hát...kettőt fordult velem a világ.

-Szia...Segíthetek valamiben?!-Kérdeztem mosolyt erőltetve az arcomra.

De hát még most sem eszméltem fel a sokkból, hogy az álompasim, Jake áll az ajtómban és rám villantja csodálatos mosolyát...