3.Fejezet: Farkas Kaland

Egész este álmatlanul forgolódtam és gondolkoztam.Nem jött álom a szememre.Csak Ő járt az agyamban és a Bevésődés...Olyan lehetetlennek tűnik...De mi más a magyarázat?!...De ha bevésődtünk, akkor...Ő...Farkas?!...Alakváltó?...Mert én...nem vagyok az...-Áh én ezt nem bírom!!!-Ültem fel az ágyon.

Felkaptam egy pólót és a farmeromat, egy kardigánt, a torna cipőmet és a bőrdzsekimet.

-Bobo!Te most itthon maradsz!-Mondtam.-Nemsokára jövök.-Sóhajtottam.

Majd kimentem, bezártam az ajtót és indultam is az erdőbe sétálni...

Út gözben persze pörögtek a gondolataim is...És még azzal sem foglalkoztam, hogy merre megyek...Csak mentem...

-És ha Jake-nek nem tetszem?!...Ha Ő nem érez úgy én irántam, mint én Ő iránta?!...Jaj Mami!Miért is kellett ide költöznöm?...Hallgatni Apura?!...Áh...Én hogy fogok itt élni, ha Jake is a közelemben lesz?...Meg fogok őrülni!-Gondolkodtam.

Ekkor zizegés hallatszott a bokrok közül...Megtorpantam és mereven bámultam a bokorból elő lépő teremtményt...

Bundáját a hold sápadt fénye világította meg.Barnás-szürkés színe volt...Tudtam, Ő nem egy sima farkas.Olyan mint apám.Kinyújtottam a kezemet felé.-Nicky Rikles vagyok...Barátoknak Snooke...Tudom, hogy értessz engem.Tudom, hogy Te nem egy sima farkas vagy...Quilute vagy.Mint ahogy Én is...Félig.-Mondtam kedvesen.-Az apám Quilute indán...Csak...Én nem lettem farkas...De Ő az...Itt a képe is...-Fogtam meg a nyakláncomat.

A farkas már nem vicsorgott és nem támadó állásban állt.Barátságos volt, a farkát csóválta.Felé léptem egyet...Alig fél méter volt közöttünk.

-Tudok a titkodról...-Suttogtam.-Bízz meg bennem...-Majd lassan, óvatosan megérintettem.

Közelebb jött és a hatalmas fejét a kezemhez nyomta.

Bele túrtam a dús, puha szőrébe...Majd megvkargattam az állát és a füle tövét.Mire elégedett dorombolás jött válaszul.

-Ez tetszik mi?!-Mosolyodtam el.-Nem vagyok normális...Egy farkassal beszélgetek...-Nevettem el magamat halkan.

Erre a farkas beugrott a bokrok és fák homályába.Én meg felpattantam a földről.

-Hol vagy?Gyere vissza!Kérlek!-Kiáltottam.A hangomra, ami elég hangos volt felröppent egy bagoly...-Hé!Gyere vissza, kérlek!

-Hé!Itt vagyok...Css.-Szólalt meg mögöttem egy férfi.-Ne kiabálj!

A hangra össze rezzentem majd megfordultam.Egy magas, bronz bőrű, széles vállú, izmos srác állt mögöttem.Kb...22 éves lehetett...

-Bocs...-Mondtam.

-Paul vagyok.-Nyújtotta ki a kezét.-Paul Ryan.

-Nicky Rikles...Snooke...De te már tudod.-Ráztam meg a kezét mosolyogva.

-Hát...Ja...Végül is.-Mosolygott vissza.-Mit keresel Te itt ilyenkor?-Kérdezte.

-Nem tudtam aludni.-Vontam vállat.-És Te?

-Őrjáratozok...A társam valahol a közelben van.-Mondta.-Szóval...Te is farkas vagy...Vagyis...Lennél?-Kérdezte.

-Nem...Én nem vagyok farkas.-Ráztam meg a fejemet.-De Ő igen.-Vettem le a nyakamból a nyakláncot majd Paul-nak adtam, hogy szemügyre vehesse.

-Ő...Az apád?!-Kérdezte felpillantva.Bólintásomra végig mért.-Ahogy emlékszem Chars-ra...Nem is látszik nagyon, hogy a lánya vagy...Talán a szemeid...-Kezdett bele.

-Mi?!Te ismerted az apámat?...-Kérdeztem.

-Persze!Chars-t mindenki ismerte...-Bólogatott majd vissza adta a nyakláncomat.

Feltettem a nyakamba majd ismét Paul-ra pillantottam.

-Mit nézel?-Kérdezte mosolyogva.

-Semmi csak...-Kezdtem bele de valaki megszólalt mögöttem.

-Paul, Te meg mi a francot csinálsz?!-Dörrent az ismerős hang.

Megfordultam és a vérem ismét meglódult.A szívem pedig zakatolni kezdett.Már-már attól tartottam hogy át töri a borgáimat...

-Jake...-Suttogtam halkan.