5.Fejezet: 1#

-Öhm...Jake...Te sajnálod?-Kérdeztem halkan.

-Ezt most komolyan kérdezed?!-Kerekedtek el a szemei.

-gen...Azt hiszem.-Bólintottam.

-Olyan bolond vagy...-Rázta meg a fejét mosolyogva.-Én szeretlek, Snooke...Érted?...Szeretlek!-Lépett elém.

-Én is Téged...Azt hiszem.-Mosolyogtam fel rá.

-Te mindent csak hiszel?-Ölelt át.

-Igen...Azt hiszem...-Kuncogtam majd én is megöleltem.-Vagyis...Nem...Egy dolgot már bztosan tudok: Bevésődtem Veled.

-Ennek örülök...-Súgta a fülembe.

Kicsit elhúzódtam tőle és felpillantottam rá.Tanulmányozni kezdtem tökéletes arcát, amit a hold selytelmes fénye megvílágított.

Lábujjhegyre álltam és egy apró puszit leheltem az ajkaira...

Átkarolta a derekamat...

A pusziból csók lett.

Először óvatosan kóstolgattuk egymást.Először az alsó, majd a felső ajkainkat.Aztán a csók szenvedélyesebb lett.A nyelvünk vad táncba kezdett...Levegő után kapkodva váltam el ajkaitól.

-Azt tudtad, hogy a bevésődöttek az első csókuknál egymásba fogadják az életüket?-Kérdezte Jake.

-Nem...Ezt apu kihagyta.-Ráztam meg a fejemet.-Jó tudni.-Mosolyodtam el.

-De kipróbálni mégjobb volt...-Ölelt át ismét majd tovább indultunk.

Már a házam előtt voltunk amikor megcsörrent Jake mobilja.

-Hello, mondd!-Vette fel Jake.

Rá pillantottam...

-Aha...Oké...Egyet?...Szép volt...Vége?...Oké, köszi...Igen.-Itt elvigyorodott.-Na akkor holnap...Igen.Csövi.-Majd letette.

-Kinyírta az utolsó vámpírt is.-Fordult vissza hozzám.-És végeztünk...

-Remek...Akkor...Ezek után éjszaka, egyedül is mehetek sétálni...Testőrök nélkül...-Mondtam.

-A-a...-Rázta a fejét.-Tőlem aztán nem szabadulsz!-Mondta.

-De Te sem tőlem!-Koppintottam az orrára.

Bementünk a házba és leültünk a konyhában.

-Ah...Mostmár elfáradtam.-Álltam fel.-Gyere...Megmutatom a szobámat.-Húztam fel.

-Hm...Okés.-Vigyorgott rám.

Ketten felmentünk az emeletre és a szobám ajtaja előtt megálltunk.Benyitottam...

-Wow...Széép...-Nézett körbe majd a nagy franciaágyamhoz ment és ledőlt...

Én meg odaléptem elé...Megfogta a kezemet és magára rántott.Végül, nagy nehezen sikerült felülnöm.Ott ültem az izmos hasán, Ő meg ott feküdt alattam, az én ágyamban...Áááh...

-Maradjunk így örökre...-Hajoltam előre, majd az arcomat a nyakába temettem...

-Oké...Állok elébe.-Ölelt át.Egyik kezével a hátamat simogatta, a másik keze meg a fenekemre vándorolt.

-Élvezed, mi?!-Nevettem fel majd megcsókoltam.

-Még kérded?!...19 évet vártam Rád...Most nem akarom elvesztegetni az időmet...Örökre veled akarok lenni...-Mondta.Fölém gördült.Lábaimmal körül öleltem derekát, karjaimat meg a nyakába fontam.És csak néztük egymást.

Nem volt szükség szóra, megértettük egymást...

Majd felkúsztunk a párnákhoz és én befészkeltem magam a karjaiba.

-Szeretlek...-Súgta a fülembe, majd még halványan érzékeltem, amint egy csókot nyom a nyakamra.

Aztán elaludtam...

4.Fejezet: Az igazság

-Paul!Bántottad?!-Kérdezte Jake dühösen villogó szemekkel.

-Nem, dehogy bántott!-Válaszoltam Paul helyett.-Csak...Találkoztunk és...beszélgetni kezdtünk...Fogalmazzunk így.-Mondtam.

-Mit keresel Te itt, ilyenkor?-Kérdezte Jake.

-Csak...Nem tudtam aludni.-Vontam vállat.-És...Te?

-Hosszú...-Mondta.

-Hé Tesó...A csaj mindent tud rólunk...Ő Chars lánya.-Bökte oldalba Paul Jake-t.

-Tudod...Mik vagyunk?!-Kérdezte Jake.

-Igen...Mert úgy indult, hogy én is farkas leszek.De aztán...A gének közbe szóltak...És nem lettem az...Apu azért küldött ide, Forks-ba hogy talán itt átváltozok és...Csatlakozhatok valami falkához...Valami ilyesmit emlegetett.-Vontam vállat.

-Ezt...Nekem miért nem mondtad el eddig?-Kérdezte Jake.Tekintete köztem és Paul között járt...

-Mert...Nem tudtam, hogy Te is...Alakváltó vagy.-Mondtam.-De...Mostmár tudom.

-És...Mit tudsz még a törzsi legendákról, szokásokról?-Kérdezte.

-Hát...Őszintén?...Nagyon semmit.Apám emlegetett valami "Bevésődés" dolgot, de nem mesélte el...-Motyogtam.-Ezen kívül semmit.

-Holnap...Holnap ráérsz?-Kérdezte Jake majd a bólintásomra folytatta.-Lesz egy kisebb buli a parton.Tábortűz, grill és...A Falka.-Mondta.-Eljössz?...És akkor megismerheted a falkát...A barátainkat.

-Ha nem fogok láb alatt lenni igen.-Bólintottam.-Kösz a meghívást...

-Mi köszönjük hogy eljössz.-Motyogta.-Ideje lenne haza menned...Nem örülnék ha bajod esne.-Mondta már jóval határozottabb hangon.-És...Aludnod is kéne.

-Hah...Szerinted ezek után képes lennék elaludni?!-Kérdeztem nevetve.

-Tán félsz, hogy rémálmaid lesznek, amikben farkasok fognak üldözni?-Kérdezte Paul.

-Nem...Nem arról szoktam álmodni.-Húztm keserű mosolyra a számat.-De...Ez mindegy.

-Akkor...Foglald le magad Bobo-val.Csak ne járkálj egyedül az erdőben...Főleg a vámpír idény kellős közepén ne.-Mondta Jake.

-V-vámpír...Idény?-Kerekedtek el a szemeim.-Ezt úgy érted, hogy...

-Igen.De nyugi!Már csak 1-2 van velőlük...Lerendeztük Őket.-Mondta Jake.

-Huh...Akkor oké...-Fújtam ki hangosan a bent akadt levegőmet.

-Na...Gyere!Haza kísérlek.-Karolta át a vállamat.-Paul..Te addig átjárnád a megmaradt területeket?...Amint tudok csatlakozok.-Fordult Paul felé.

-Persze Tesó...Menny csak!-Bólintott majd berohant a fák közé mi meg elindultunk haza.

-És...Miért nem tudtál aludni?-Kérdezte Jake út közben.

-Hát...A gondolatok nem hagytak nyugodni és...Nem tudtam bent maradni a falak között...Mert megőrültem volna.-Mondtam halkan majd felnéztem a teliholdra, amely sápadt fényével világította be az éjszakát.

-Értem...És min agyaltál?-Puhatolózott tovább.

-A...Bevésődésről...-Motyogtam.

Jake megtorpant.

-Mi...Mi a baj?-Álltam vele szembe.-Valami rosszat mondtam?-Kérdeztem rémülten.

-A...Bevésődésen gondolkodtál?-Kérdezte halkan, mélyen a szemembe nézve.

-Igen...Miért?-Bólintottam lassan.

-És...A Bevésődésen belül...Konkrétan miről?-Indult el újra.Mellé léptem és ismét egymás mellett haladtunk.

-Hát...Rajtad...De...Ez totál hülyeség...-Ráztam meg a fejemet.-Nem tudom miért de ahogy viselkedtél a közelemben...Csak egy szó volt a fejemben, de az nagy betűkkel: BEVÉSŐDÉS!!!-Felpillantottam rá.-Csak ezt a következtetést tudtam levonn a történtekből...Sajnálom.

-Ugyan mit sajnálsz?!-Nvetett fel.-Hogy rájöttél az igazságra?

Az igazságra?!Tehát igazam volt...Bevésődtem Jacob Black-kel!!!

3.Fejezet: Farkas Kaland

Egész este álmatlanul forgolódtam és gondolkoztam.Nem jött álom a szememre.Csak Ő járt az agyamban és a Bevésődés...Olyan lehetetlennek tűnik...De mi más a magyarázat?!...De ha bevésődtünk, akkor...Ő...Farkas?!...Alakváltó?...Mert én...nem vagyok az...-Áh én ezt nem bírom!!!-Ültem fel az ágyon.

Felkaptam egy pólót és a farmeromat, egy kardigánt, a torna cipőmet és a bőrdzsekimet.

-Bobo!Te most itthon maradsz!-Mondtam.-Nemsokára jövök.-Sóhajtottam.

Majd kimentem, bezártam az ajtót és indultam is az erdőbe sétálni...

Út gözben persze pörögtek a gondolataim is...És még azzal sem foglalkoztam, hogy merre megyek...Csak mentem...

-És ha Jake-nek nem tetszem?!...Ha Ő nem érez úgy én irántam, mint én Ő iránta?!...Jaj Mami!Miért is kellett ide költöznöm?...Hallgatni Apura?!...Áh...Én hogy fogok itt élni, ha Jake is a közelemben lesz?...Meg fogok őrülni!-Gondolkodtam.

Ekkor zizegés hallatszott a bokrok közül...Megtorpantam és mereven bámultam a bokorból elő lépő teremtményt...

Bundáját a hold sápadt fénye világította meg.Barnás-szürkés színe volt...Tudtam, Ő nem egy sima farkas.Olyan mint apám.Kinyújtottam a kezemet felé.-Nicky Rikles vagyok...Barátoknak Snooke...Tudom, hogy értessz engem.Tudom, hogy Te nem egy sima farkas vagy...Quilute vagy.Mint ahogy Én is...Félig.-Mondtam kedvesen.-Az apám Quilute indán...Csak...Én nem lettem farkas...De Ő az...Itt a képe is...-Fogtam meg a nyakláncomat.

A farkas már nem vicsorgott és nem támadó állásban állt.Barátságos volt, a farkát csóválta.Felé léptem egyet...Alig fél méter volt közöttünk.

-Tudok a titkodról...-Suttogtam.-Bízz meg bennem...-Majd lassan, óvatosan megérintettem.

Közelebb jött és a hatalmas fejét a kezemhez nyomta.

Bele túrtam a dús, puha szőrébe...Majd megvkargattam az állát és a füle tövét.Mire elégedett dorombolás jött válaszul.

-Ez tetszik mi?!-Mosolyodtam el.-Nem vagyok normális...Egy farkassal beszélgetek...-Nevettem el magamat halkan.

Erre a farkas beugrott a bokrok és fák homályába.Én meg felpattantam a földről.

-Hol vagy?Gyere vissza!Kérlek!-Kiáltottam.A hangomra, ami elég hangos volt felröppent egy bagoly...-Hé!Gyere vissza, kérlek!

-Hé!Itt vagyok...Css.-Szólalt meg mögöttem egy férfi.-Ne kiabálj!

A hangra össze rezzentem majd megfordultam.Egy magas, bronz bőrű, széles vállú, izmos srác állt mögöttem.Kb...22 éves lehetett...

-Bocs...-Mondtam.

-Paul vagyok.-Nyújtotta ki a kezét.-Paul Ryan.

-Nicky Rikles...Snooke...De te már tudod.-Ráztam meg a kezét mosolyogva.

-Hát...Ja...Végül is.-Mosolygott vissza.-Mit keresel Te itt ilyenkor?-Kérdezte.

-Nem tudtam aludni.-Vontam vállat.-És Te?

-Őrjáratozok...A társam valahol a közelben van.-Mondta.-Szóval...Te is farkas vagy...Vagyis...Lennél?-Kérdezte.

-Nem...Én nem vagyok farkas.-Ráztam meg a fejemet.-De Ő igen.-Vettem le a nyakamból a nyakláncot majd Paul-nak adtam, hogy szemügyre vehesse.

-Ő...Az apád?!-Kérdezte felpillantva.Bólintásomra végig mért.-Ahogy emlékszem Chars-ra...Nem is látszik nagyon, hogy a lánya vagy...Talán a szemeid...-Kezdett bele.

-Mi?!Te ismerted az apámat?...-Kérdeztem.

-Persze!Chars-t mindenki ismerte...-Bólogatott majd vissza adta a nyakláncomat.

Feltettem a nyakamba majd ismét Paul-ra pillantottam.

-Mit nézel?-Kérdezte mosolyogva.

-Semmi csak...-Kezdtem bele de valaki megszólalt mögöttem.

-Paul, Te meg mi a francot csinálsz?!-Dörrent az ismerős hang.

Megfordultam és a vérem ismét meglódult.A szívem pedig zakatolni kezdett.Már-már attól tartottam hogy át töri a borgáimat...

-Jake...-Suttogtam halkan.

2.Fejezet: Különös

-Szia...-Köszönt rám kedvesen.

-Szia...-Ismételtem meg.-Mi jártban?...-Kérdeztem ismét.

-Jah öhm...Izé...Elfelejtettem megkérdezni a boltban a kasszánál, hogy kupont gyűjtesz-e...-Emelte fel a színes papírokat.

-Öhm...Bejössz?...-Tártam ki az ajtót.

-Kösz...-Lépett be.

Átmentünk a konyhába majd leültünk.Bobo érdekes pillantásokat vetett az új jövevényre majd felvettem és az ölembe helyeztem.

-Amúgy...Nem, nem gyűjtök kuponokat.-Mondtam nevetve.

-Hát igen...Elég hülye szöveg volt, mi?-Nevetett Ő is.-Egyébként...Jake vagyok.Jacob Black.

-Nicky Rikles...De amúgy mindenki Snooke-nak szólít.-Mondtam.-Ő pedig Bobo...A legjobb és az egyetlen barátom.-Emeltem meg a fehér szőrpamacsot.

-Aranyos...Ha lehet ilyet mondani egy görényre.-Mondta.

-Aha...-Mosolyodtam el.-De...Amúgy akkor...Mit is keresel Te itt?

-Passz...Csak...Úgy éreztm be kell csöngetnem hozzád.-Vont vállat.

-Oh...Ez aranyos.-Mondtam majd letettem a földre kis barátomat.Felálltam és a hűtőhöz mentem.Kivettem a narancslevet és levettem a szekrényből két pohart.Kitöltöttem z üdítőt, odaadtam az egyik poharat Jake-nek én meg vissza ültem.

-És...Hogy-hogy ide költöztél?-Kérdezte.

-Apám küldött.-Mondtam kurtán.-És...Gondoltam jól jönne már az önállóság.

-Értelek.-Mondta.-Szép a nyakláncod...-Mondta.-És..Ki van a képen?

-Öhm...Köszi...-Mondtam.Most mondjam azt hogy áh az csak az apám?!?!

-És ide költözöl, vagy csak átutazóban vagy?-Terelte a témát.

-Ide költözöm.-Mondtam.-Vagyis...Úgy terveztem.

-Apád...Miért küldött ide?-Puhatolózott továbbra is.

-Jónak látta, hogy visszajöjjek a szülőföldemre.-Mondtam mire felcsillant a szeme.-Tudod...Az apám Quilute Indián, az anyám meg Spanyol.

-Szóval Quilute...-Motyogta.Majd ismét a nyakláncomra nézett.És mint akit megcsíptek felpattant.-Mennem kell, sajnálom.-Mondta majd elindult az ajtó felé.

-Most...Valami rosszat mondtam?...-Kérdeztem halkan utána mentem.

Az ajtóban megállt és rám nézett.-Nem, dehogy!-Mondta gyorsan majd egy gyors puszit nyomott az arcomra.Jól esett ez a közvetlenség, de féltem hogy valamivel megbántottam vagy valami rosszat mondtam.Megölelt és ellépett tőlem.-Szia!-Mondta majd elindult az erdő felé futva.

-Szia...-Mondtam magam elé.

Ez különös...Először is...Meglátott a boltban, remegni kezdett.Utánam jött, becsengetett hozzám egy hülye indokkal, én behívtam a házba, beszélgettünk, meglátta a nyakláncomat, valamire rájött, tök közvetlen volt velem és lelépett...Bevésődés, bevésődés, bevésődés...Csak ez volt bennem.Bevésődtem...Jake-kel?

Áh neem!Ez lehetetlen...Én és Ő...Fel kell hívnom Aput!

Nem...Ez sem jó ötlet.Komplikálna vagy ami még rosszabb...Ide jönne.Össze hozna Jake-el...Nem!Erről szó sem lehet!

Kinek beszélhetnék erről most?!Áh...A fejem majd' szét robban!Ez a sok gondolat, sok felvetés, sok komplikáció és sok ötlet...Áh...

-Most mit csináljak, Bobo?!-Kérdeztem félénken Bobo-tól.-Mit tegyek?!...Bevésődtem vele!!!

Igen...Mostmár biztos voltam benne...És nem is kételkedtem.: Bevésődtem Jacob Black-el...

1.Fejezet: Megérkeztem!

-Hát...Ez lenne az...-Szálltam ki a kocsimból.-Mit gondolsz Bobo?-Néztem a kocsim anyósülésén lévő ketrecbe zárt vadászgörényre.Aki csak nyekergett egyet válaszul.

Kivettem a ketrecet és a kocsim motorház tetőjére tettem.

Aztán kiráncigáltam a kocsimból a két bőröndömet, amik eléggé meg voltak pakolva.

A ház ajtajához húztam őket majd vissza mentem Bobo-ért.Bezártam a kocsimat és Bobo-val együtt a ház ajtajához mentem.Kinytottam az ajtót, Bobo-t bevittem majd a két bőröndömet is behúztam.

-Hát...Itthon vagyunk Pajti...-Mentem oda a ketrechez majd kinyitottam az ajtaját.Bobo elégedetten szökkkent ki.

Miután bepakoltam rájöttem hogy semmi kaja nncs itthon...Úgyhogy elindultam vásárolni és felfedezni a környéket.

Kocsival mentem...Hiába tekeregtem nem találtam egy boltot sem a környéken.

Aztán két srácra lettem figyelmes.Lelassítottam...

-Öhm...Bocs...Csak meg tudnátok mondani nekem, hogy merre fele van valami bolt?-Hajoltam ki az ablakon.

-Igen, persze!-Mosolygott rám a fiatalabbik srác.-Itt egyenesen, aztán fordulj le jobbra.A bolt neve Amy's.Könnyű lesz megtalálni!-Mondta.

-Köszi.-Mosolyogtam rá majd indultam tovább...

A boltot tényleg könnyen megtaláltam.Leparkoltam előtte majd bementem.

-Hello!-Köszönt egy srác a pult mögül.Rá néztem és elakadt még a lélegzetem is.A bőre bronz színűen csillogott.Izmos felsőtestét jól kiemelte a fekete póló, amit viselt.És a szemei...Azt hittem elolvad a szívem tőle.Olyan volt mint a csoki...Teljesen leblokkoltam tőle.Aztán Ő is az arcomra emelte a tekintetét...És...Ő is totál lefagyott.

Hogy mentsem magam a kínos helyzettől, fogtam egy kosarat éselindultam a sorok között.

Gyorsan beszereztem a fontosabb cuccokat: kenyér, tej, tojás, zöldségek, gyümölcsök és egy kicsi nasi.Aztán oda mentem a kasszához.Semmi képpen nem néztem rá a srácra.De ő sem rám.

Kifizettem a dolgokat majd mikor már a szatyrokat emeltem fel bejött egy nő.Haja ében fekete volt.Egy vérbeli Quilute indián lány.Rám mosolygott majd bement a pult mögé a srác mellé.

-Köszi Jake, mostmár mehetsz!-Mondta kedvesen majd a srác kilépett a pult mögül.

Szóval Jake...Így hívják.

Sietősen kimentem a kocsimhoz, majd bepakoltam a cuccokat és én is beültem.

Mikor indítottam a bolt ajtaján jött ki Jake...Meg próbáltam, de nem sikerült nem ránéznem.

Tekintetünk találkozott én meg padlógázzal elhajtottam.

Mikor haza értem fogtam az új dolgokat és besiettem a házba.Magam mögött hangos csattanással bevágva az ajtót...

Bobo villámló szemekkel sietett elém.

Mintha csak azt mondaná, "Mi a fenéért kell csapkodni az ajtót, Snooke?!?!"

-Bocs...-Vettem fel.-Nem kellett volna csapkodnom...-Simogattam meg.

A konyhába átvittem a cuccokat és elpakoltam őket...

De a gondolataim csak cikáztak.Jake körül...A rejtélyes srác körül aki úgy bámult engem, mint aki egy vámpírral találná szemben magát...De ami a legaggasztóbb volt...Vele kapcsolatban nem működött a képességem.Nem láttam a gondolatait, sem az érzelmeit.

-Na mit szólsz Bobo?...Nem láttam és éreztem az érzelmeit, a gondolatait...Ez aggaszt...

Megetettem kis kedvencemet majd felültem én is a pultra egy almát rágcsálva.

Miután leugrottam a pultról és kidobtam az almám maradványát vissza mentem Bobo-hoz és megitattam.

Aztán...Meghallottam a csengőm hangját...

Az ajtóhoz mentem kinytni és akt ott láttam...Hát...kettőt fordult velem a világ.

-Szia...Segíthetek valamiben?!-Kérdeztem mosolyt erőltetve az arcomra.

De hát még most sem eszméltem fel a sokkból, hogy az álompasim, Jake áll az ajtómban és rám villantja csodálatos mosolyát...

Bevezető

Ültél már körhintán?Ami csak körbe, körbe és körbe forog...Mint az élet...

Megszületünk, felnövünk, meghalunk...De a kisebb, eldugott dolgokat, mint a szerelem, titkok, barátságok és ezeket miért hagyják ki az állandó körforgásból?!

Mert ezek tényleg kisbetűs dolgok...

A mesékben minden szép és jó...Tündérekkel, manókkal akik mindig legyőzik az adott boszorkányt, varázslót...

De most nem manókról, tündérekről, boszorkákról és varázslókról van szó...Hanem vámpírok és vérfarkasok vérre menő küzdelméről...Itt nem születhet újra a halott...És itt igazi a vér, a kín, a szenvedés...Nem úgy, mint a filmekben...

Ezért küldött engem is de az apám...A szülőföldjére, La Push-ba...Mert arra számított, hogy én is farkas leszek, mint Ő...De ez nem így lett.Nekem csak képességeim vannak és azoknak sincs semmi köze a farkasokhoz...

Halom a gondolatokat, érzelmeket.Ki kell mondanom egy szót és a kijelölt személyre kell néznem...Például: Kimondanám, hogy "fájdalom" és ránéznék egy srácra az össze esne a kíntűl és a szenvedéstől...

De ezt a képességemet soha nem próbáltam, csak ha nagyon muszály volt...De ez nem érdekes most...

Az apám azért küldött La Push-ba hogy ne New York több millió lakosának a gondolatai rohamozzanak, hanem csak 300 fő (Forks-szal együtt).

Apámból csak egy emlékem maradt...Egy nyaklánc, aminek a medálja egy kcsi képkeret.A kép a medálban pedig apám, farkasként.

Hát...Ennyit röviden rólam és az elég nehéz életemről...Most jöjjön a fojtatás és az új élet!